Valamennyi bejegyzés
A választás nehézségei egy színpadra állított Molnár Ferenc műben
Az Új Színházban még mindig látható A hattyú című vígjáték, Szinetár Miklós rendezésében.
Molnár Ferenc művein nem fogott – érezhetően – az idő vasfoga. A színházak ma is szívesen tűzik műsorra őket, s a nézők pozitív benyomásokkal távoznak. Hiszen drámái nem csak mulattatni képesek, hanem egyben elvezetik az olvasót az emberi lélek mélységeibe is. Az utazást élvezettel tesszük meg, a könnyed forma azonban csak álca. A hattyú című művének popularitása, vígjáték mivolta mellett a historikus szerelmi szálnak is köszönhető. Abban a korban, mely színhelyéül szolgál, elfogadott volt még az elrendezett házasság és annak az igénye, hogy ez rangbéli előrelépést jelentsen a kiházasítandó lány, ebben az esetben Alexandra családjának. A kérdés már csak az marad, az elrendezettséggel szemben a szívbeli döntés lenne-e a jobb? Olyan fiatal lánnyal találkozhatunk, aki tele van ambíciókkal, ezek beteljesítéséhez pedig talál is egy tökéletes férjjelöltet, de ugyanakkor átéli a darab során egy szenvedélyes férfi közeledését is, aki felkavarja, kizökkenti addigi világából. A felvetés megválaszolásának lehetséges elképzelését Molnár Ferenc műve szemlélteti.
A hallgatóságban felmerül az igény annak megválaszolására (akár írott formában, akár az előadás során szembesül a drámával először) miért nem a szerelem diadalmaskodik? A kétkedés azonban félrevezető lehet, mert bármennyire is egyszerűnek tűnhet a darab megítélése; azt bizonyosan mondhatjuk, hogy a szerelem győzedelmeskedik. Ági Miklós – aki Alexandra öccseinek tanára – éppen azért utazik el és okoz csalódást Alexandrának, mert valójában leghőbb vágyát kívánja így teljesíteni: „királyné akarok lenni”. Bár az igaz, hogy a szerelmük nem képes legyőzni a felmerült akadályokat, mint a rangbeli különbség és a család elutasítása.
A Tanár urat játszó Száraz Dénes szépen építette fel és fokozta érzelmi megnyilvánulásait, amikor kellett – az előadás során, ahogy a drámában – a feszültség közte és a trónörökös között a tetőfokára hágott. Alexandrának, akit Nemes Wanda alakított, már kevesebb játéktér jutott, ez köszönhető a szerző általi jellemzésnek valamint annak, hogy a rendező Szinetár Miklós ezt megtartotta. Érdekes viszont, hogy más esetben az értelmezés lehetőségeit kitágította, s így a játszó színészek karaktere is változott. Albert – Almási Sándor – szövegrészeit helyenként a rendező úgy tette kétértelművé, hogy szexuális töltettel tűzdelte meg. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a dráma alapvető konfliktusa épp abból indul, hogy Albert mindenkihez vonzódik (s ez alatt a ház két hölgyét leszámítva férfiakat kell érteni), csak épp Alexandrához nem, akit neki szánnának. Ez a vonzódás inkább emberi sajátság semmint homoszexuális utalásokra való felbujtási lehetőség hordozója, ami mulattat ugyan, de a karaktert le is alacsonyítja. Olyannyira, hogy a nézőknek esélyük sem volt kezdetektől fogva őt pártolni, így annak a lehetőségnek a gondolata, miszerint feltehetnék magukban a kérdést, ki illene jobban a hattyúhoz, egyszerűen kiiktatódott. Almási Sándor a számára adott szerepkört maximálisan megformálta, de abban is biztos vagyok, hogy klasszikusabb értelemben vett karakterének is kitűnően eleget tudott volna tenni.
Beatrix, özvegy hercegné szerepét Bánsági Ildikó játszotta, aki elsőre azért volt kirívó a nézők számára, mert a darab lassan indult be a színen, de amikor partnerekre is akadt – példának okáért a Jácinttal való beszélgetésekor – nem csalódhattunk szerepkörének a megformálásában. Eperjes Károly alakította a darabban Jácintot, aki lemondva minden vagyonáról szerzetesnek állt, persze a műben csak néhány elszólása kapcsán következtethetünk arra, hogy ennek mi lehetett az oka, egyértelműen nem derül ki. Átgondolt alakítást nyújtott és nagyban hozzájárult a darab sikeres adaptációjához. Azonban helyenként a többi szereplőhöz viszonyítva kissé soknak is bizonyult, ezt viszont nem lehet az ő rovására írni.
Mindent összevetve egy nagyon jó előadást láthatott, aki november 9.-én ellátogatott az Új Színházba. Bár a darabot már játsszák egy ideje a nézőtéren nem volt telt ház. Ez is a megváltozott kulturális viszonyoknak köszönhető, nem pedig annak, hogy az előadások között válogatva az érdeklődők nem találhatnak számukra megfelelő színházi előadást.
U. N.
2011. november 17.