A választás nehézségei egy színpadra állított Molnár Ferenc műben

Az Új Színházban még mindig látható A hattyú című vígjáték, Szinetár Miklós rendezésében.

Molnár Ferenc művein nem fogott – érezhetően – az idő vasfoga. A színházak ma is szívesen tűzik műsorra őket, s a nézők pozitív benyomásokkal távoznak. Hiszen drámái nem csak mulattatni képesek, hanem egyben elvezetik az olvasót az emberi lélek mélységeibe is. Az utazást élvezettel tesszük meg, a könnyed forma azonban csak álca. A hattyú című művének popularitása, vígjáték mivolta mellett a historikus szerelmi szálnak is köszönhető. Abban a korban, mely színhelyéül szolgál, elfogadott volt még az elrendezett házasság és annak az igénye, hogy ez rangbéli előrelépést jelentsen a kiházasítandó lány, ebben az esetben Alexandra családjának. A kérdés már csak az marad, az elrendezettséggel szemben a szívbeli döntés lenne-e a jobb? Olyan fiatal lánnyal találkozhatunk, aki tele van ambíciókkal, ezek beteljesítéséhez pedig talál is egy tökéletes férjjelöltet, de ugyanakkor átéli a darab során egy szenvedélyes férfi közeledését is, aki felkavarja, kizökkenti addigi világából. A felvetés megválaszolásának lehetséges elképzelését Molnár Ferenc műve szemlélteti.

Fotó: Varga Gábor (www.mixonline.hu)

A hallgatóságban felmerül az igény annak megválaszolására (akár írott formában, akár az előadás során szembesül a drámával először) miért nem a szerelem diadalmaskodik? A kétkedés azonban félrevezető lehet, mert bármennyire is egyszerűnek tűnhet a darab megítélése; azt bizonyosan mondhatjuk, hogy a szerelem győzedelmeskedik. Ági Miklós – aki Alexandra öccseinek tanára – éppen azért utazik el és okoz csalódást Alexandrának, mert valójában leghőbb vágyát kívánja így teljesíteni: „királyné akarok lenni”. Bár az igaz, hogy a szerelmük nem képes legyőzni a felmerült akadályokat, mint a rangbeli különbség és a család elutasítása.

A Tanár urat játszó Száraz Dénes szépen építette fel és fokozta érzelmi megnyilvánulásait, amikor kellett – az előadás során, ahogy a drámában – a feszültség közte és a trónörökös között a tetőfokára hágott. Alexandrának, akit Nemes Wanda alakított, már kevesebb játéktér jutott, ez köszönhető a szerző általi jellemzésnek valamint annak, hogy a rendező Szinetár Miklós ezt megtartotta. Érdekes viszont, hogy más esetben az értelmezés lehetőségeit kitágította, s így a játszó színészek karaktere is változott. Albert – Almási Sándor – szövegrészeit helyenként a rendező úgy tette kétértelművé, hogy szexuális töltettel tűzdelte meg. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a dráma alapvető konfliktusa épp abból indul, hogy Albert mindenkihez vonzódik (s ez alatt a ház két hölgyét leszámítva férfiakat kell érteni), csak épp Alexandrához nem, akit neki szánnának. Ez a vonzódás inkább emberi sajátság semmint homoszexuális utalásokra való felbujtási lehetőség hordozója, ami mulattat ugyan, de a karaktert le is alacsonyítja. Olyannyira, hogy a nézőknek esélyük sem volt kezdetektől fogva őt pártolni, így annak a lehetőségnek a gondolata, miszerint feltehetnék magukban a kérdést, ki illene jobban a hattyúhoz, egyszerűen kiiktatódott. Almási Sándor a számára adott szerepkört maximálisan megformálta, de abban is biztos vagyok, hogy klasszikusabb értelemben vett karakterének is kitűnően eleget tudott volna tenni.

Fotó: www. ujszinhaz.hu

Beatrix, özvegy hercegné szerepét Bánsági Ildikó játszotta, aki elsőre azért volt kirívó a nézők számára, mert a darab lassan indult be a színen, de amikor partnerekre is akadt – példának okáért a Jácinttal való beszélgetésekor – nem csalódhattunk szerepkörének a megformálásában. Eperjes Károly alakította a darabban Jácintot, aki lemondva minden vagyonáról szerzetesnek állt, persze a műben csak néhány elszólása kapcsán következtethetünk arra, hogy ennek mi lehetett az oka, egyértelműen nem derül ki. Átgondolt alakítást nyújtott és nagyban hozzájárult a darab sikeres adaptációjához. Azonban helyenként a többi szereplőhöz viszonyítva kissé soknak is bizonyult, ezt viszont nem lehet az ő rovására írni.

Mindent összevetve egy nagyon jó előadást láthatott, aki november 9.-én ellátogatott az Új Színházba. Bár a darabot már játsszák egy ideje a nézőtéren nem volt telt ház. Ez is a megváltozott kulturális viszonyoknak köszönhető, nem pedig annak, hogy az előadások között válogatva az érdeklődők nem találhatnak számukra megfelelő színházi előadást.

U. N.

 2011. november 17.